.:. Just wanted to say hello.:.

  Hát egeen..az élet nem egyszerű.
Elméletileg bárki el tud képzelni egy tökéletes világot,ahol nincs
háború,gyűlölség,de valahogy ezek mögött ott bujkál a vágy ,hogy
megtámadjuk őket,mert erre tuti nem számítanak..
  Tulajdonképpen ez a mai gondolkodás egyik alappillére..a legtöbb
embernél..
  Mert mi emberek vagyunk.Emberek..mit is jelent ez a
szó..ember..majom... kifejlett... ez tényleg olyan biztos?Ki tudja mit hoz
a jövő? Talán mi is olyanok vagyunk,mint az ős-ősbaktériumok..az
evolúció szempontjából nullák..Lehet hogy az utókor számunkra
elképzelhetetlen életeket hoz létre..hatalmas babafejű laposférgeket,
vakondlábú óriáslibát..ki tudja?:D
   De amíg az emberek,mi élünk,nem lesz béke..mi talán a pusztításra
születtünk..talán nekünk kell elhozni a Világ-végét....

  Fagyos,csendes reggel volt.A telefon ébresztett..Monoton,idegesítő
csörgés...Fejemre húztam a párnát.
  Ki keresne ilyenkor?Rögtön Lindára gondoltam..ő szokta ezt
csinálni...sokszor felhív hajnalban,hogy vigyem be neki a
matekfüzetet,adjam meg a Laci számát...ilyesmi..
  ¤Halló!¤-hullafáradtan felvettem.
  ¤Szia cicc!Gyorsan gyere a rakpartra!Kérlek nagyon
siess..Andrisék..Krisz,Laci..áá..gyere már!.. a satyekosok..verekednek!
kitört a balhé.Bajban vagyunk! vedd a kabátod és gyere..te talán tudsz
beszélni velük.¤-Linda volt..
  ¤Nem értem.Most te viccelsz?..Tudod hány óra??¤
  ¤Nincs idő beszélni.A hátsó kapunál találkozunk..épphogy
megmenekültem a balhé elől..siess!¤-lecsapta a kagylót.
  Rettenetesen megijedtem..Nem tudtam mit csináljak..Túl komolyan
beszélt..ilyenekkel nem szokott viccelni.Egyáltalán kik azok a
satyekosok?..Mi közük van a barátaimhoz??MIt keresnek a rakparton??
Ilyenkor??..én még nappal sem nagyon merek oda lemenni..túl sok a
fura fazon.
 Ők a barátaim..ha tényleg bajban vannak,segítenem kell..majd talán
sikerül megnyugtatnom őket..
  Kabátot ragadtam,s futottam ahogy tudtam..közel volt a
rakpart..busszal gyorsabb,de nem ismerem az éjszakai járatokat,nem
akartam eltévedni..a szüleim elutaztak..semmit sem vesznek majd
észre..egy rövid séta az éjszakában..
  Hirtelen kirázott a hideg.Filmek,képkockák kavarogtak a fejemben..a
rakpartokról..szállítmányokról,a gazdag pasasokról..a cigiről..és a
drogról--.Nemtudtam mi van velem.A bajsejtelem sűrű ködként lebegett
körülöttem.Féltem,de futottam..Az nem lehet hogy hazudtak
nekem..elhallgattak valamit..De mégis..A bizonyítékok..az elejtett
szavak,a megmagyarázhatatlan kézmozdulatok,a vészjósló dolgok..a
táskából,a steril tű..amit előttem kértek kölcsön..mondván csak
orvososdit játszanak..a barna tekercs, a csepegtető, a fahéjas
cigi..amit másnak vettek...-hazudtak.
 Összedőlt bennem egy világ, kétségbeesés,harag,félelem váltotta fel
a szeretetet,a bizalmat..Miért én segítsek nekik? Én miért segítsek
nekik?Magukat keverték bajba..dehát a barátaim!!Nem hagyhatom
őket cserben...=(
  Féltem.Remegtem.Egy rossz álomnak tűnt az egész..de csak
futottam..Ekkor jöttem rá: Mesében nem lehet élni..A falak,amiket eddig
építgettem magamban..a képzeletem..mind-mind mesebeli dolgokra
alapult..a szőke hercegre,aki mindenképp eljön,a békára,akiből királyfi
lesz..tulajdonképpen nem mertem bevallani magamnak,hogy
igenis,rossz,megromlott emberek is léteznek..de ők nem lehetnek
azok..ugye nem? ismerem őket,a barátaim...
  Megérkeztem..távolról felismertem a magas kupacokba rakott
dobozokat,a nagy gyárkéményt..a teherszállító hajókat..és ott a
kapu ..a kapu..talán a pokolba nyílik.
  Megláttam őt..ott várt Linda..szakadozó ruhákban.Így még sosem
láttam..teljes kétségbeesés tükröződött az arcán,és félelem..az
enyémhez hasonlóan.
  Odaértem hozzá..ő halványan rámmosolygott.Azt
mondta,menjek,békítsem ki a fiúkat,ő már nem tudja..és
elköszönt..elköszönt tőlem..úgy hangzott mint egy végső búcsú.De ezt
akkor nem vettem komolyan..azt hittem szórakozik.Hiba volt.
  Elindultam a csatatér felé..fogalmam sem volt róla ,kik lehetnek a
satyekosok,nem tudtam mit akarnak Laciéktól..
Laci,Krisz,Andris..ők hárman..és Linda..ők a legjobb
barátaim..Meghatározóak az életemben..Nélkülük még mindig
magányos lennék....
 Egy nyaklánc landolt a földön előttem..majdnem átestem rajta..vastag
aranylánc..óriási halálfejes medállal.Felnéztem.
Nem volt elég időm felkészülni a látványra.Földbe gyökerezett lábbal
álltam..nem tudtam mozdulni.Csak néztem,néztem a nyolc sötét
árnyat...Három közülük a földön térdelt,kifáradtan..valószínűleg vége a
csatának.Most odamehetek..megtudhatom ,mi ez az egész.



....Being continued....