Berzsenyi Dániel (1776-1836)

·         Egyházashetye, Nikla

·         vidéki birtokos nemes

Költészete

·         a klasszicizmus és a romantika jegyei együttesen érvényesülnek

·         klasszicista jegyek

o   rímtelen időmértékes verselés, antik strófák használata

o   Horatius megidézése – szélsőségetől mentes, a lélek kiegyensúlyozottságát biztosító magatartás

o   a versszerkezetek egy részében az egyeditől az általánosig vagy az űltalánostól az egyediig ívelő logikai felépítés

o   az epigrammákban és episztolákban megjelenő tanító szándék

·         romantikus jegyek

o   érzelmi túlfűtöttség, zaklatottság

o   az eszmény és a valóság ellentéte

o   személyesség

o   metaforák

·          életművében három pályaszakaszt különböztethetünk meg

o    első korszak (1808-ig)

§   horatiusi minták nyomán, antik mértékben írt ódák (A magyarokhoz, Osztályrészem, Horác)

§   hangsúlyos mértékben megszólaló, rímes dalok (Lollihoz)

§   a romantikus vonások fölerősödését jelző elégiák (A közelítő tél)

o    második korszak (1808-1817)

§   Kazinczy irodalomszemlélete és a felvilágosodás eszmerendszere hat Berzsenyire

§   klasszicista

§   hosszabb, ugyanakkor szabadabb gondolatmenet kifejtésére alkalmas episztolák (Vitkovics Mihályhoz)

§   epigrammák

o    harmadik korszak (1817-1836)

§   tanulmányok

§   ars poeticák (A poézis hajdan és most)

Az epikureusok

·          Epikurosz

o    Szamosz sziget, Kr. e. 341. december – Athén, Kr. e. 270

"Az élet célja a gyönyör, de nem a romlott erkölcsűek és az életművészek gyönyöre, ahogyan néhány tudatlan ember hiszi, aki nem akar minket megérteni, hanem a testi szenvedés hiánya, és a lelki szenvedés hiánya."

·          a természetes és szükséges kívánságokat mindig ki kell elégíteni, ha nem az ember fennmaradása látja a kárát; a nem természetes és nem szükséges vágyakat pedig kerülni kell: hedoné (gyönyör, öröm) – de csak a szükségletek betöltése!

·          bölcs mértéktartás, a lélek független és emelkedett derűje

·          ataraxia – a lélek rezzenéstelen nyugalma

·          rejtőzködve élj! – közélet helyett magánélet: visszavonulnak a politikától

o    a saját kertjükbe zárkóznak – a kert filozófusai

o    otium: termékeny magány

„A halált, Epikurosz úgy határozza, meg mint az érzékelések megszűnését, ezért a halál az ember számára nem jelent semmit: "amikor mi vagyunk, a halál nincsen, és amikor a halál megérkezik, akkor mi már nem vagyunk" Az emberek egyik legnagyobb tévedése, hogy egész életükben rettegnek a haláltól, mint a legnagyobb bajtól menekülnek előle, pedig ezzel csak az életüket keserítik meg. Epikurosz tanácsa az, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni a halál gondolatával, sem mint legnagyobb baj forrásával, sem mint az élet szenvedéseinek a megszűnésével, a bölcs ember nem menekül az élettől és a haláltól sem fél. Az emberi életidőnek nem a hosszúsága számít jónak, hanem minősége, ezért a bölcs ember arra törekszik, hogy életét minél kellemesebbé tegye.”

·          a haláltól és az istenektől való félelem megszüntetése

"Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb"

Horatius (Kr. e. 65-8)

·         római költő

·         egyik episztolájában Epikurosz hívének mondja magát, életfilozófiája az epkiureusokéhoz hasonló

o   jelenben élés: a jövő kifürkészhetetlen, hát teljesen fölösleges azon aggódni

o   öröm, élvezetek a múlandósággal ellentétben

Horatius: Thaliarchushoz vs. Berzsenyi: Horác

·         Thaliarchushoz

o   az első szakasz fogalmazza meg a külvilág, a tél kihívását, a többi szakasz pedig mintegy erre a kihívásra válaszolva tanít az élet élvezetére, az örömök megragadására

o   feltűnő párhuzam az évszakok és az emberi életkorok között (hóval befedett Soracte – az öregember ősz feje)

o   Thaliarchus – beszélő név: „az ünnepi öröm vezére”, valószínűleg kitalált személy, hozzá szól a vers

o   egy természeti képtől jut el egy életfilozófia kinyilatkoztatásáig

o   Alkaiosz (motívumok)

o   alkaioszi strófa

·         Horác

o   hasonló szerkezet: egy természeti képtől jut el egy életfilozófia kinyilatkoztatásáig – de az utolsó két horatiusi versszak hiányzik

o   összevegyíti Horatius és a saját környezetét, pl. Boreas, Kemenes

o   Horatiust név szerint megidézi

·         DE!

o   Berzsenyi a vers végére a Leuconoéhoz végét illeszti

§  így a Thaliarchushoz vége a pajzűn játékosság, a Horác vége a feltartózhatatlan időmúlás, múlandóság

§  a Leuconoéhoz vége a carpe diem, a Horácban viszont előbb jön a carpe diem, és utána nyomatékosítja az idő múlását

o   a horác rövidebb, így a szorongást kelő természeti képek helyi értéke megnő

o   „Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel...”

§  Berzsenyi inkább hallgatja, mint mondja, inkább befogadja, mint képviseli Horatius életbölcsességét

§  csak szeretne, de nem tud azonosulni az epikureista tanítással

§  a horatiusi megelégedés Berzsenyi számára csak ábránd, elérhetetlen ideál

§  „messze ne álmodozz”

·         pont ezt szegi meg a vers

§  Horatius lesz a sóvárgás, elvágyódás tárgya (paradoxon)

Szoticizmus

·          Zénón (Kr. e. 336-264), Epiktétosz, Marcus Aurelius

·          sztoa (=csarnok) – a csarnok filozófusai

·          feladatközpontú etika, a szolgálat a közösségért (nem vonulnak vissza)

·          lássuk be mi az, ami tőlünk függ, és mi az, ami nem

·          apatheia: szenvedélymentesség a tőlünk független dolgokban, hiszen csak ez az érzéketlenség hozza létre a függetlenséget és a boldogságot

·          szilárdság, rendíthetetlenség, önmegtartóztatás, lemondás

·          a veszteség visszaadás

Horatius Licinius Murenához

·         arany közép

·         távolságtartás, a körülményekkel való nem azonosulás

·         belső szabadság, a körülményektől való függetlenség

Berzsenyi Osztályrészem