Fotóalbum

A koncert

Mint minden jelentős zenei eseményt, ezt a koncertet is komoly várakozás előzte meg. Az igazi, lelkes rajongók – s a Momentán Orsi névre hallgató együttesnek csak ilyenjei vannak – már napokkal korábban a slágereket dúdolták hol magukban a fürdőszobában, hol itt-ott összejőve harsogták edzésképpen. Szaladtak a hírek telefonon, sms-ben, interneten – hogy akkor ugye te is eljössz és ott leszel és a többi.

Persze, hogy mindenki ott volt, aki számít – még akkor is, ha a helyszín, egy népszerű ifjúsági szórakozóhely pincében kialakított része, szűk és fülledt. A tetejébe még egy asztalhoz jelentős angol csoport telepedett le, akiket ugyan nem érdekel a zene – bunkók – ellenben elfogják a helyet a rajongóktól. Akiket egyébként sem ez nem tántorít el, sem az, hogy a pultos folyamatosan morog, hogy ide annyi ember zsúfolódott be, hogy moccanni sem lehet és különben is, mi ez itten. A pultos csak fokozatosan enyhül meg, amikor tapasztalja, hogy a zene meghozza a közönség fogyasztási hajlandóságát, különösen a dupla viszkik és a szimpla vilmoskörték rendeléseinek négyzetszerű emelkedése vigaszalja meg. Na és a zene.

A Momentán Orsi névre hallgató együttest komoly urak alkotják. Nézzünk szembe a kegyetlen tényekkel, olyanok, akiket a népnyelv tán középkorúnak nevez. Nos ezek az urak többé-kevésbé tisztes szakmával, s külön- külön is sok-sok gyermekkel rendelkeznek (javarészt ezek nagyobbjai alkotják az első sorokban csápolók tömegeit). Mindennek ellenére a gimnáziumi éveinkre jellemző vehemenciával csapnak a húrok közé, verik a dobot, fújják a herflit. És ez ám nem csak egy afféle alkalmi összerendeződés. A Momentán Orsi névre hallgató együttes minden héten rendesen próbál, dalokat ír, gyakorol. (Eztmi a szomszédok is megerősítjük)

Létrejöttének oka egyébként fél évtizede egy születésnap volt, arra készült egy ajándék dal (szerénységem tiltja, hogy részletesen elmeséljem, miként kaptam a 36. születésem napjára a „Három tucat” című evergreent-)

Azóta jobb születésnap, esküvő, vagy gyermek születése nem múlhat el egy-egy ajándék nóta nélkül. Ezek is elhangzottak persze a koncerten, ahogy a jó pörgős számok szintén, mint ahogy az arról írt, hogy miként készül a parajfőzelék vagy éppen mire gondoljunk, ha a barátunk külföldre távozik.

Mondhatják persze, hogy a nagy rádióállomások nem nagyon játsszák e zenekar alkotásait, ami lehet, hogy igaz, de sokat nem jelent. Idő és szerencse kérdése az egész.(Valószínűleg még egy-két év és az Arénában hallgatjuk platinalemezes számaikat.)

De addig is, akik ismerik, Lacit, Zolit, Ádámot és Gézát, tudják, hogy érdemes végignyomorgni egy kis koncertet, mert marha jó.

És ha majd többen tudják, hogy marha jó, nagyobb koncerteket nyomorgunk végig.

Írta: Dési János

Kicsit átdolgozta: Dési Ádám Dusi