dalszovegek
2010.04.18. 13:22
SZÓBELI ÉRETTSÉGI, 19. tétel
30Y
Felhő
Hajadba szél akadt, fogd össze most már
Levél nem repül, hogyha rátapostál
Sarak vannak akkor is, ha eső volt tegnap
Ha az egyik megfog, a másik elhagy
Felhő vagy te, olyan felhőbb, mint a felhő
Gyerek vagy te, olyan, aki mikor felnő
Tudja, kire hasonlít, azért is tagadja
Minden mérge elszállt, maradt a haragja
(minden mérge elszállt...)
Beszéljenek tücskök, együtt hallgassuk csak
Hallgassuk el azt, hogy milyen lesz majd holnap
Hogy a tücskök helyett ajtócsapkodások
Félrevert harangok, miegymások
Ne ülj most le mellém, menjél más vonattal
Keress másik várost, és a nagy csomaggal
Amit a szívedből a hátizsákba raktál
Húst vigyél az útra - nem kell, mondom. Hagyjál!
Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Tudod mit? Teszek rá!
Vess tökmagot elé, ő meg csillagot talál, a héja vagyok én
Vess tökmagot elé, ő meg csillagot talál, a fénye vagyok én
Ül és vár
hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat
látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon
ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának
ül és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak...
Rajzszöggel középre
Az apám azt mondja majd majd
hogyha hallja
ez olyan dal hogy tényleg
mind azt akarja
az angyalok az égbe'
kérlelik apámat
hogy nekik felvenné-e
ha hoznak kazettákat
táncterem az ég
és a rohadt sötétbe
csak a hold világít
rajzszöggel középre
és suhognak mind
az angyalszárnyak
angyaltollal töltöm
tele a párnámat
az apám átfordul
a jobb oldalára
hogy a szívét nehogy nyomja
a fiai álma
és most arra gondol
hogyha nem lesz egyszer
hogyan fog keverni
a két fia permetszert
mert a föld nem alszik
és rajtuk se a férgek
és fölzabálják
lassan az egészet
az apám látja
hogy a karók kidőlnek
a fiai meg állnak
és bár nem röhögnek
mégse sírnak nagyon
csak kocsikba szállnak
az életnek előre
és háttal a halálnak.
CSEH TAMÁS
Illegalitás
Ott én elszúrtam pont '88-ban
Elvettem feleségül Marit
Pont '88-ban, március hóban
Midőn a politika szakít
S a komcsik pártja megy új irányba
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja
És pont az ő lánya volt Mari
Március hóba' ütött az óra
Elvettem épphogy ezt a Marit
S még aznap este majd hanyattesve
Hallom az após pártja szakít
Mondok apósnak:
te aztán jó vagy
Marha nagy politikus, öreg
Az ember nősül,
hozzádmegy vőül
S bánja rögtön meg
Ha előbb mondod,
hogy ti lekoptok
Hiába Marin a nagy didi
Popó hiába, ha komcsi lánya
Frász, aki elveszi
Sírt ott az árva,
hogy így-úgy a lánya
De én csak rosseb aki megesz
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt három rekeszt
S ottan ledőlve, kissé enyhülve
Rászólok: tudod, hogy mit, öreg
Mit előbb mondtam,
azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg
A whiskyd is jó, a lányod is jó
S azért, mert a pártod most szakít
S hogy én elszúrtam pont '88-ban
Nem balhézok itt
Mennek az évek, jönnek az évek
Azért a komcsik pártja kemény
Vonuljunk máma illegalitásba
Hátha van remény
Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs
Bár én elszúrtam ott '88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül
Az após pisztolyával megyünk
illegalitásba
Megtanít, mi a vörös segély
Éj-nap összebújva,
röplapokat nyomva
||: Az ember a jég hátán is megél :||
Paraszt
Kar: Mutasd, mutasd az arcodat,
no mondd meg szépen, hogy ki vagy,
na halljuk, hogy ki vagy?
Miért hogy rejted arcodat,
miért nem tudjuk hogy ki vagy,
te rejtélyes alak?
Alak: Nevemet én nem is tudom,
csak itten táncolok,
valaki mondja meg, jó urak,
hogy én ki is vagyok.
Magamról annyit mondhatok,
azonkívül, hogy táncolok, túrok, földet
túrok
Kar: A földet túrja s táncol ez,
már rémlik is, hogy ez ki lesz,
e rejtélyes alak.
Egy pillanat, s eszembe jut,
megvan a név, megvan fiúk,
ez a magyar paraszt.
Alak: Lehet az is, nem is tudom,
csak itten megvagyok,
köszönöm szépen, jó urak,
hogy névhez is jutok,
Nevem is van és táncolok,
azonkívül földet túrok
Na jó, paraszt vagyok.
Kar: No lám, bevallja, s táncol is,
szintvalló bűnös, kis hamis, paraszt,
magyar paraszt.
Hittétek volna, kedvesim,
hogy el nem emészti őt a kín,
e bűnös bamba faszt.
Alak: Kegyelem nékem, nem is tudom,
nem is tudom, mi lesz,
a földet túrom, gányolom,
kivégez plusz a stressz
plusz tízévenként rám mutat
egy újabb kéz, és szól a hang: bűnös
vagy, mert paraszt.
Kar: Már azt hittük, nem létezik,
de lám táncol és túr ez itt,
e gaz magyar paraszt.
Földműves ő és táncoló,
még létező, mint látható, és
gaz, mint látjuk azt.
Alak: Etetem őket, plusz a tánc,
plusz én vagyok magyar,
plusz még utálnak némileg, csak
tudnám, miért a baj,
de végre megvan a nevem, eddig
nem mondta senki sem,
nevem: magyar paraszt.
Születtem Magyarországon
Születtem Magyaroroszágon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek féldecik, kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is,
elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott,
tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat elnézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál;
túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt.
KISPÁL ÉS A BORZ
Ha ez a vég
Fényben úszunk, minden részünk utoljára szép
Fogak villognak hátul szotyolázik a tartalék
Fényes hasak, piros ledek de sok robot jött el máma
Ma van utoljára ekkora lárma
Bízzál bennem űrbázis én jó fiú vagyok
Látod nincs is kedvem mégis ezekkel táncolok
Aztán a WC előtt egy nő a fülembe ordítja, hogy hátha
Ma van utoljára ekkora lárma
Ha ez a vég, nekem tetszik
Ha ez itt a vég, hát az nagyon derék
A benzinkútról az országútra extra speeddel, fú de durva
Lányok nevetnek hátul, aztán elhallgatnak újra
Közben lopva nézik egymást, hátha a másik jól csinálja
Itt a mindenki más hogyan empiriálja szabályoz, kérem szépen
Sok munka van abba' ám, hogy ennyire félősek
Halottak vezetnek itt riadt kis élőket
Az istenük tököl, de minden nap úgy van, hogy hátha
Ma van utoljára ekkora lárma
Ha ez a vég, nekem tetszik
Ha ez itt a vég, hát az nagyon derék
Vackolj belém
Látod megszelidült, amit küld az a nézés, ez nem babonáz meg már,
Persze tetszik meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár,
Be is van rúgva, szégyelli-tudja és reméli, hogy én is nagyon,
Én meg jelzem persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom,
A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe,
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste,
De semmi sem úgy van,a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém,
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n,
Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam minden esetre,
A Váci utcában a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve,
Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan krisna
Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza.
......(fütyülés)
Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi,
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni,
A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor,
És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná, vackolj belém.
Zár az égbolt
1. Maradunk élve, valamit mondunk,
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon, az tudja:
Tovább kell menni, szétnézni kár,
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nővel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost,
Aki egy cseppet se mediterrán.
R. ||: Igyekezz, az égbolt zár! :||
2. Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos eső,
Jól van, majd holnap,
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever ő
Valami ágyon Magyarországon,
Balatonszárszón közelebbről,
Mindenki alszik, aki haragszik,
Csak abban dolgozik némi erő.
R.
Igyekezz, az égbolt zár!
3. Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose,
Egy mutatványom van még, ha látom,
Hogy sokan néztek, megmutatom,
Nálam egy fénykép, tessék csak nézzék,
Bálnák a parton, de minek vajon?
R.
ZORÁN
Felejtsd el
Mi azt mondtuk, hogy jók leszünk
És nem kell soha-soha más nekünk
És jobbról nem is álmodunk
És egymás nélkül meghalunk
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mi ellenségek s barátok
Hogy megváltjuk a világot
S a színpadon és túl azon
A csúcsra érünk egy napon
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
És én azt hittem a máz alatt
Még van pár tiszta gondolat
S a kocka másik oldalán
Ha fordul van egy másik szám
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mindig másképp van itt minden
Az se biztos amit hittem
Bármit mondok attól félek
Holnap újra arra kérlek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Én azt hittem, ha rajtunk áll
Túl sok gondunk nem lesz már
S lesznek igaz győztesek
S nem dőlünk be senkinek
Mmmmm, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Ha mondtam, hogy a szív felett
A pénz az úr itt nem lehet
És maradnak a jó fejek
És az alkalmatlan elmehet
Ooo, felejtsd el, felejtsd el, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Mmmmm, felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
Felejtsd el
|