8. Berzsenyi Dániel és a horatiusi hagyomány
Berzsenyi Dániel (1776-1836)
· Egyházashetye, Nikla
· vidéki birtokos nemes
Költészete
· a klasszicizmus és a romantika jegyei együttesen érvényesülnek
· klasszicista jegyek
o rímtelen időmértékes verselés, antik strófák használata
o Horatius megidézése – szélsőségetől mentes, a lélek kiegyensúlyozottságát biztosító magatartás
o a versszerkezetek egy részében az egyeditől az általánosig vagy az űltalánostól az egyediig ívelő logikai felépítés
o az epigrammákban és episztolákban megjelenő tanító szándék
· romantikus jegyek
o érzelmi túlfűtöttség, zaklatottság
o az eszmény és a valóság ellentéte
o személyesség
o metaforák
· életművében három pályaszakaszt különböztethetünk meg
o első korszak (1808-ig)
§ horatiusi minták nyomán, antik mértékben írt ódák (A magyarokhoz, Osztályrészem, Horác)
§ hangsúlyos mértékben megszólaló, rímes dalok (Lollihoz)
§ a romantikus vonások fölerősödését jelző elégiák (A közelítő tél)
o második korszak (1808-1817)
§ Kazinczy irodalomszemlélete és a felvilágosodás eszmerendszere hat Berzsenyire
§ klasszicista
§ hosszabb, ugyanakkor szabadabb gondolatmenet kifejtésére alkalmas episztolák (Vitkovics Mihályhoz)
§ epigrammák
o harmadik korszak (1817-1836)
§ tanulmányok
§ ars poeticák (A poézis hajdan és most)
Az epikureusok
· Epikurosz
o Szamosz sziget, Kr. e. 341. december – Athén, Kr. e. 270
"Az élet célja a gyönyör, de nem a romlott erkölcsűek és az életművészek gyönyöre, ahogyan néhány tudatlan ember hiszi, aki nem akar minket megérteni, hanem a testi szenvedés hiánya, és a lelki szenvedés hiánya."
· a természetes és szükséges kívánságokat mindig ki kell elégíteni, ha nem az ember fennmaradása látja a kárát; a nem természetes és nem szükséges vágyakat pedig kerülni kell: hedoné (gyönyör, öröm) – de csak a szükségletek betöltése!
· bölcs mértéktartás, a lélek független és emelkedett derűje
· ataraxia – a lélek rezzenéstelen nyugalma
· rejtőzködve élj! – közélet helyett magánélet: visszavonulnak a politikától
o a saját kertjükbe zárkóznak – a kert filozófusai
o otium: termékeny magány
„A halált, Epikurosz úgy határozza, meg mint az érzékelések megszűnését, ezért a halál az ember számára nem jelent semmit: "amikor mi vagyunk, a halál nincsen, és amikor a halál megérkezik, akkor mi már nem vagyunk" Az emberek egyik legnagyobb tévedése, hogy egész életükben rettegnek a haláltól, mint a legnagyobb bajtól menekülnek előle, pedig ezzel csak az életüket keserítik meg. Epikurosz tanácsa az, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni a halál gondolatával, sem mint legnagyobb baj forrásával, sem mint az élet szenvedéseinek a megszűnésével, a bölcs ember nem menekül az élettől és a haláltól sem fél. Az emberi életidőnek nem a hosszúsága számít jónak, hanem minősége, ezért a bölcs ember arra törekszik, hogy életét minél kellemesebbé tegye.”
· a haláltól és az istenektől való félelem megszüntetése
"Mindazon javak közül, amelyekben a bölcsesség részesít bennünket, a barátság a legértékesebb"
Horatius (Kr. e. 65-8)
· római költő
· egyik episztolájában Epikurosz hívének mondja magát, életfilozófiája az epkiureusokéhoz hasonló
o jelenben élés: a jövő kifürkészhetetlen, hát teljesen fölösleges azon aggódni
o öröm, élvezetek a múlandósággal ellentétben
Horatius: Thaliarchushoz vs. Berzsenyi: Horác
· Thaliarchushoz
o az első szakasz fogalmazza meg a külvilág, a tél kihívását, a többi szakasz pedig mintegy erre a kihívásra válaszolva tanít az élet élvezetére, az örömök megragadására
o feltűnő párhuzam az évszakok és az emberi életkorok között (hóval befedett Soracte – az öregember ősz feje)
o Thaliarchus – beszélő név: „az ünnepi öröm vezére”, valószínűleg kitalált személy, hozzá szól a vers
o egy természeti képtől jut el egy életfilozófia kinyilatkoztatásáig
o Alkaiosz (motívumok)
o alkaioszi strófa
· Horác
o hasonló szerkezet: egy természeti képtől jut el egy életfilozófia kinyilatkoztatásáig – de az utolsó két horatiusi versszak hiányzik
o összevegyíti Horatius és a saját környezetét, pl. Boreas, Kemenes
o Horatiust név szerint megidézi
· DE!
o Berzsenyi a vers végére a Leuconoéhoz végét illeszti
§ így a Thaliarchushoz vége a pajzűn játékosság, a Horác vége a feltartózhatatlan időmúlás, múlandóság
§ a Leuconoéhoz vége a carpe diem, a Horácban viszont előbb jön a carpe diem, és utána nyomatékosítja az idő múlását
o a horác rövidebb, így a szorongást kelő természeti képek helyi értéke megnő
o „Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel...”
§ Berzsenyi inkább hallgatja, mint mondja, inkább befogadja, mint képviseli Horatius életbölcsességét
§ csak szeretne, de nem tud azonosulni az epikureista tanítással
§ a horatiusi megelégedés Berzsenyi számára csak ábránd, elérhetetlen ideál
§ „messze ne álmodozz”
· pont ezt szegi meg a vers
§ Horatius lesz a sóvárgás, elvágyódás tárgya (paradoxon)
Szoticizmus
· Zénón (Kr. e. 336-264), Epiktétosz, Marcus Aurelius
· sztoa (=csarnok) – a csarnok filozófusai
· feladatközpontú etika, a szolgálat a közösségért (nem vonulnak vissza)
· lássuk be mi az, ami tőlünk függ, és mi az, ami nem
· apatheia: szenvedélymentesség a tőlünk független dolgokban, hiszen csak ez az érzéketlenség hozza létre a függetlenséget és a boldogságot
· szilárdság, rendíthetetlenség, önmegtartóztatás, lemondás
· a veszteség visszaadás
Horatius Licinius Murenához
· arany közép
· távolságtartás, a körülményekkel való nem azonosulás
· belső szabadság, a körülményektől való függetlenség
Berzsenyi Osztályrészem