v  Versforma

Ø  Rímek: 1.,2., illetve 5.,6. versszak -> páros rímek (AABB), köztük főleg asszonáncok

3.,7. versszak -> rímek hiánya (esetleg az első két sor páros rím a „magas”, „igaz” miatt)

4., 8., versszak keresztrímek (ABAB)

Az 1-3., 5-7. versszak négyes jambusokból áll, a refrén előtti sor hármas jambus. A refrén trochaikus sorokból (Pl. „Kell ott fenn egy ország”), de a 6. és 8. sora jambikus („Mely bárkit átölel”). Tehát elég tisztán ritmikus dalforma.

v  Költői eszközök, képek

Ø  „Szobánkban ott a nagyvilág” -> metafora -> egy fogalmat változtat képpé, a nagyvilág lehet a tudás, az egész világ, kicsinyítve -> „melyből egy gyermek mit sem ért” -> lehet a világ bonyolultsága is

A magyarázat jó, de e kép inkább metonímia, szerintem. A jelentései inkább logikai, mint hasonlósági kapcsolatban vannak a „képpel” (a nagyvilággal). Mindenestre erős ellentétre (paradoxonra) épül.

Ø  „fáradt hang” -> metonímia -> rész-egész viszony, az ember fáradt, az ő hangja

Ø  „Mint egy régi altató” -> utalás lehet József Attila: Altató című versére, hiszen abban a versben is egy gyereknek tesz ígéreteket az édesanyja elalvás előtt

Ø  „Kell ott fenn egy ország, / Mely bárkit átölel...”: szintén metonímia, nem az ország, hanem aki ott vár, fog átölelni.

Az Altatónak különben ugyanez a formája: „Lehunyja kék szemét az ég...” József Attilától mást is belehallok ebbe a két versszakba: Medáliák 2. első versszak: „a kis kanász ríva öleli át / kővé varázsolt tarka malacát”. Medáliák 3. „kinéz hát rajta és mindent belát...” Eszmélet 6. és 10. A kint-bent, a gyermek és felnőtt motívumpárok valahogy ebben a formában József Attilára emlékeztetnek.

v  Elbeszélői szerepek változása:

Ø  1. versszak: külső elbeszélő, mintha valaki ismerősének mesélné a történetet, valószínűleg a történetben a gyermek, erre utal pl. az „apánk” szó, hiszen a saját édesapjáról beszél

Ø  2. versszak 1-2. sor: az ”ősz hajú szereplő” mesél, 3-4. sor ismét külső elbeszélő

Ø  3-4. versszak -> valószínűleg ismét az ősz hajúé.

Ø  5-6. vsz. külső elbeszélő

Ø  7-8. vsz. -> refrén, visszatér az ősz hajú elbeszélő.

Bár van benne némi epikum (elbeszélő jelleg), mégis lírai versként érteném, és beszélőjét lírai énnek, a vers beszélőjének nevezném. Az első versszak epikus indítás, amennyiben egy régi beszédhelyzetet idéz meg. És valóban két beszélőt indít el, ahogyan jól írod.

v  Ki lehet ez az „ősz hajú”?

Ø  Ősz hajú, mint a nagymamák -> tehát valószínűleg nem a nagymama

Ø  Nevelő szándékú -> „Tedd össze így a két kezed, így teszi minden jó gyerek”

Ø  Valószínűleg a gyermek édesanyja -> erre utal még pl. „S ha látta, apánk nem figyel, esténként súgva kezdte el”

v  A refrén

Ø  3.,7. versszak is refrén-szerű, de változnak egy kicsit a szavak, mondatok pl. „Bár azt mondják, hogy nem igaz” -> „Csak hadd mondják, hogy nem igaz”, „Ott jártak ők a repülők, és nem látták sehol” -> „Mit tudnak ők, a repülők, a szívük jég, csak jég”

§  Másodszorra ez a versszak már határozottabb kifejezésmódot képvisel. -> ”nem érdekel a mások véleménye, ha nekem ez a meggyőződésem”, vagy ”nem kell mindig azt hinni, hogy a másiknak van igaza, hiába rendelkezik mondjuk fejlettebb eszközökkel (repülő)”

§  Ez a viszony különben a variációs ismétlés.

Ø  4. 8. versszak -> refrén: „Kell ott fenn egy ország…” -> ez a sor négyszer visszatér mindkét refrénben -> remény megerősítése

§  Milyen ez az ország?

·         „Talán ránk is vár…” „Bárkit átölel”  -> elérhető lesz egyszer az emberek számára

·         „Amit senki nem talál” -> Nem tudományos ismeretek kellenek ahhoz, hogy elérjük, hiába vannak a repülők, nem találják azt

·         „Amit sosem rontunk el” -> Romolhatatlan, szép ország

è  ~Mennyország  (A 3., 7. versszakkal együtt még inkább annak tűnik, hiszen az ég felé kell felnézni.)

v  Hangulatok, zene kapcsolata

Ø  Zene

§  A refrénen kívül lassú, halk, elbeszélő hangnemben énekel (~parlando)

§  Refrén -> kicsit magasabb hangon kezdődik, reményt kelt, hegedűk színesebbé teszik

Ø  Hangulatok

§  Bensőséges -> sugdosás, kisgyereknek magyaráz

§  „Szomorú szemmel végigmért, s nevettünk, - Isten tudja, miért” -> szomorúság, de egyben öröm -> reménykedő, az egész dalra jellemző szerintem

§  3.,4., 7.,8. versszak is reményteljes hangnemű

§  5.,6. versszak -> idő múlása („felnőtt az ember, s mindent lát…”), elmúlás („Egy kőre hajtja kis fejét. Az arca szép, nem álmodó, nem kelti fel már ágyúszó”) -> vagy a gyermekkor elmúlása, vagy egy gyermek halála, ágyúszó utalhat háborúra is

·         De ekkor is még szól a halk, és fáradt hang, hogy van remény

József Attila mellé még két párhuzam:

A gyermek-motívumhoz mindenképp jó A szegény kisgyermek panaszaira gondolni: van-e valami kapcsolat? (Most nem látok.) Viszont a Hajnali részegség biztosan benne van: „De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, / valami tiszta, fényes nagyszerűség...” Az égi vendégség, az égi házigazda, az azúr motívuma Kosztolányi versét idézi. Az élet-vendégség toposz is benne van: vendégek vagyunk ebben az életben, s megnyugtató tudat, lehet, hogy van házigazdánk. Ez a lenti életünk átmeneti szállás („egy kőre hajtja kis fejét” – ahogy különben Jákob, amikor álmában látta az angyalokat, amint a föld és ég között le s föl járnak). A szoba-nagyvilág ellentét is benne van a Hajnali részegségben. A transzcendens keresése itt is a gyermekkorhoz és a magas ég látványához kapcsolódik.

A repülő Karinthy egyik kedves motívuma. De itt inkább Radnóti Nem tudhatom-ját gondolom előképnek: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj stb. abban a versben is hosszú perspektíva-kettőzés lesz a repülő motívumából (aki föntről látja, s nincs itthon, az csak feladatot, objektumokat lát benne – aki itthon van, annak mindent jelent). Zorán versébe a technika lehetőségeit is jelenti – ahogy írod – meg benne van a régi és modern ember hübrisze: aki Bábelt épít, s azt gondolja, hogy már közel van a világ titkainak megfejtéséhez. (Tamás apostol utazhat, talán, ebben a repülőben, pedig „boldogok, akik nem látnak, de hisznek.”)