Minden jó, ha...
Fanny 2006.04.26. 20:43
Bolyongás...a boldogságért.
Minden jó ,ha ..
Sötét volt, mindenki aludt már, csak én bolyongtam egyedül a sötét rengetegben..mintha elvesztem volna..pedig nem. Nem volt senkim,semmim,amihez ragaszkodtam volna..úgy éltem mint egy szellem.Néha beszélgettem a növényekkel..lévén az egyetlen élőlények,akik észrevesznek..de már ők sem törődtek velem.... Leültem egy cédrus tövébe,s gondolkoztam..mint mindig. Átgondoltam az egész nyomorult életem,valami boldog pillanat után kutatva,hiába.Értelmetlennek tűnt az életem..de nem bírtam véget vetni neki...valamire vártam.Valami feledhetetlen érzésre,ami állítólag átformálja az embert, őrültté teszi a boldogokat , s őrülten boldoggá a boldogtalant.Erre vágytam.. S elindultam.. megkeresni a boldogságot. Lépten nyomon hallottam a halottak sikolyait , ahogy hívnak magukhoz a sírba..és mentem volna ,ha nem lett volna ez az erő,ami az emberekhez vonzott..ez nem túlzás..csak mentem ,mentem..nem birtam megállni,éreztem,hogy hamarosan valami nagy változás fog történni ,de nemtudtam megmondani mivel kapcsolatban,miért és hol... Félelmetes volt belegondolni ,hogy engem ,aki egész életében szabad volt és független,valami irtózatosan nagy dolog láncolt magához..talán a képzet , hogy boldogabb lehetek,talán a halálfélelem..nemtudom.. Egy faluba értem.Még sosem jártam hasonló környéken...Teli volt emberekkel minden,a szomszédok beszélgettek,mindenki mosolygott,sírt, vagy éppen pofonokat osztogatott.. Mintha ez lenne a tökéletes élet,én meg a folt , a paca...rettegtem az emberektől. Léptek zaját hallottam..valaki felém közelített. Elfutottam volna,de valaki..valami .. megragadta a karomat,és mondta: "gyere!" Nemtudom miért volt ilyen kedves..talán ivott...vagy valami más dolog hatása alatt állt..de engem megigézett..nekem még senki nem
mondott ilyen kedveset.Pusztán egy szó "gyere",de nem is ez volt a furcsa,hanem az érzés ami úrrá lett rajtam..valami furi dolog volt..féltem is nem is..boldog is votam,nem is..de elmenni nem akartam..az idegennel mentem. ..Végigvezetett az apró falucskán..s aztán rólam kérdezett..majd kinevetett..azt mondta ne legyek szomorú...és aztán valahogy kötődtem hozzá..ahol ott volt, hevesebben vert a szívem,ha hozzám szólt MOSOLYOGTAM, s boldogabb lettem.. Ezt kerestem volna ? ezt az érzést? hisz ennek nincs semmi ételme...értelmetlenül vonzódtam egy emberhez..aki kinevet.. Badarság...csak megőrjítettek az emberek..De mégis olyan szép szemei vannak!!..nem tehetek mást .vele kell megbeszélnem ezt..ő biztosan tudja az okát. Eltervezésem később szörnyen kivitelezett terv lett csupán..Mint a mosolygós vadalma ,odamentem hozzá,és a zsebemből hihúzva a listát,melyen a hozzá intézndő kérdések voltak,hirtelen megragadta a kezem..ez volt a második alkalom..de már nem féltem. Magához húzott,s átölelt..én meg minden ok nélkül elkezdtem sírni...pedig boldog voltam (ezt a kérdést később feltettem a listámra) aztán megpuszilt..a bal arcomon...én visszapusziltam...és olyan boldognak látszott..én meg ott sírtam , mint Kleofás,a bús vödör (by Vurga)... Soha többé nem akartam meghalni...boldog voltam,először életemben..:) és volt valakim,akit szeretek és aki viszontszeret..ennyi nekem elég volt..és aztán boldogan éltünk,amíg anyukám vagy a telefonom fel nem keltett(már nem emlékszem pontosan)..:D -VÉGE-
|