Just wanted to say hello
Fanny 2006.04.27. 21:28
Még egy novella fannytól, amelynek elvileg folytatása is lesz!
.:. Just wanted to say hello.:.
Hát egeen..az élet nem egyszerű. Elméletileg bárki el tud képzelni egy tökéletes világot,ahol nincs háború,gyűlölség,de valahogy ezek mögött ott bujkál a vágy ,hogy megtámadjuk őket,mert erre tuti nem számítanak.. Tulajdonképpen ez a mai gondolkodás egyik alappillére..a legtöbb embernél.. Mert mi emberek vagyunk.Emberek..mit is jelent ez a szó..ember..majom... kifejlett... ez tényleg olyan biztos?Ki tudja mit hoz a jövő? Talán mi is olyanok vagyunk,mint az ős-ősbaktériumok..az evolúció szempontjából nullák..Lehet hogy az utókor számunkra elképzelhetetlen életeket hoz létre..hatalmas babafejű laposférgeket, vakondlábú óriáslibát..ki tudja?:D De amíg az emberek,mi élünk,nem lesz béke..mi talán a pusztításra születtünk..talán nekünk kell elhozni a Világ-végét....
Fagyos,csendes reggel volt.A telefon ébresztett..Monoton,idegesítő csörgés...Fejemre húztam a párnát. Ki keresne ilyenkor?Rögtön Lindára gondoltam..ő szokta ezt csinálni...sokszor felhív hajnalban,hogy vigyem be neki a matekfüzetet,adjam meg a Laci számát...ilyesmi.. ¤Halló!¤-hullafáradtan felvettem. ¤Szia cicc!Gyorsan gyere a rakpartra!Kérlek nagyon siess..Andrisék..Krisz,Laci..áá..gyere már!.. a satyekosok..verekednek! kitört a balhé.Bajban vagyunk! vedd a kabátod és gyere..te talán tudsz beszélni velük.¤-Linda volt.. ¤Nem értem.Most te viccelsz?..Tudod hány óra??¤ ¤Nincs idő beszélni.A hátsó kapunál találkozunk..épphogy megmenekültem a balhé elől..siess!¤-lecsapta a kagylót. Rettenetesen megijedtem..Nem tudtam mit csináljak..Túl komolyan beszélt..ilyenekkel nem szokott viccelni.Egyáltalán kik azok a satyekosok?..Mi közük van a barátaimhoz??MIt keresnek a rakparton?? Ilyenkor??..én még nappal sem nagyon merek oda lemenni..túl sok a fura fazon.
Ők a barátaim..ha tényleg bajban vannak,segítenem kell..majd talán sikerül megnyugtatnom őket.. Kabátot ragadtam,s futottam ahogy tudtam..közel volt a rakpart..busszal gyorsabb,de nem ismerem az éjszakai járatokat,nem akartam eltévedni..a szüleim elutaztak..semmit sem vesznek majd észre..egy rövid séta az éjszakában.. Hirtelen kirázott a hideg.Filmek,képkockák kavarogtak a fejemben..a rakpartokról..szállítmányokról,a gazdag pasasokról..a cigiről..és a drogról--.Nemtudtam mi van velem.A bajsejtelem sűrű ködként lebegett körülöttem.Féltem,de futottam..Az nem lehet hogy hazudtak nekem..elhallgattak valamit..De mégis..A bizonyítékok..az elejtett szavak,a megmagyarázhatatlan kézmozdulatok,a vészjósló dolgok..a táskából,a steril tű..amit előttem kértek kölcsön..mondván csak orvososdit játszanak..a barna tekercs, a csepegtető, a fahéjas cigi..amit másnak vettek...-hazudtak. Összedőlt bennem egy világ, kétségbeesés,harag,félelem váltotta fel a szeretetet,a bizalmat..Miért én segítsek nekik? Én miért segítsek nekik?Magukat keverték bajba..dehát a barátaim!!Nem hagyhatom őket cserben...=( Féltem.Remegtem.Egy rossz álomnak tűnt az egész..de csak futottam..Ekkor jöttem rá: Mesében nem lehet élni..A falak,amiket eddig építgettem magamban..a képzeletem..mind-mind mesebeli dolgokra alapult..a szőke hercegre,aki mindenképp eljön,a békára,akiből királyfi lesz..tulajdonképpen nem mertem bevallani magamnak,hogy igenis,rossz,megromlott emberek is léteznek..de ők nem lehetnek azok..ugye nem? ismerem őket,a barátaim... Megérkeztem..távolról felismertem a magas kupacokba rakott dobozokat,a nagy gyárkéményt..a teherszállító hajókat..és ott a kapu ..a kapu..talán a pokolba nyílik. Megláttam őt..ott várt Linda..szakadozó ruhákban.Így még sosem láttam..teljes kétségbeesés tükröződött az arcán,és félelem..az enyémhez hasonlóan.
Odaértem hozzá..ő halványan rámmosolygott.Azt mondta,menjek,békítsem ki a fiúkat,ő már nem tudja..és elköszönt..elköszönt tőlem..úgy hangzott mint egy végső búcsú.De ezt akkor nem vettem komolyan..azt hittem szórakozik.Hiba volt. Elindultam a csatatér felé..fogalmam sem volt róla ,kik lehetnek a satyekosok,nem tudtam mit akarnak Laciéktól.. Laci,Krisz,Andris..ők hárman..és Linda..ők a legjobb barátaim..Meghatározóak az életemben..Nélkülük még mindig magányos lennék.... Egy nyaklánc landolt a földön előttem..majdnem átestem rajta..vastag aranylánc..óriási halálfejes medállal.Felnéztem. Nem volt elég időm felkészülni a látványra.Földbe gyökerezett lábbal álltam..nem tudtam mozdulni.Csak néztem,néztem a nyolc sötét árnyat...Három közülük a földön térdelt,kifáradtan..valószínűleg vége a csatának.Most odamehetek..megtudhatom ,mi ez az egész.
....Being continued....
|