Gyűrűk Ura versek
J.R.R: Tolkein(dusi tette fel) 2006.06.16. 13:20
Na,ezek mind naon szépek és jók, úgyhogy élvezzétek
1.rész
Ne csüggedjetek, ó konok
Homályban küzdő vándorok,
Hisz örökké nem tartanak
Az erdők sem,s kigyúl a Nap
a lebukó, a felkelő:
vagy itt, vagy ott tűnik elő.
Az erdő elfogy vége van
Tünde-király volt Gil-galad
Országa széles és szabad
A Tenger és a Hegy között:
De Gil-galad elköltözött.
A lant még zengi hős nevét
Sisakját ,kardját ,seregét
Ezüst pajzsát, mely csillogott,
Akár a fényes csillagok.
De ennek sok-sok éve már,
Elvágtatott a hős király.
A fény kihúnyt ,nem ünnepel:
Mordor sötétje nyelte el.
Keresd a Kettétört Kardot,
Imladrisban leled;
Jó tanáccsal lebírod
A Morgul-bűvöletet,
Jelet kell felmutatnod,
Hogy a Végzet közel,
Mert Isildur Átkát szítod,
S a Félszerzet nem tűnik el.
Van, mi arany, bár nem fénylik,
van, ki vándor ,s hazaér;
régi erő nem enyészik,
fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz vissza kapja,
Árnyékból a fény kiszáll;
Összeforr a törött szablya,
S koronás lesz a király.
2. rész
Rohan mocsarán-mezején,ahol
A sörényes fű lobog,
A Nyugati Szél ott sétál,
falon át kódorog.
„Mi hírt hozol Nyugat felöl,
Szél-kósza ma este nekem?
Láttad a Délceg Boromirt,
S vele csillag s hold üzen?”
„Láttam száguldott hét folyamon,
széles, komor vizeken,
Láttam,hol jár, a táj kopár,
Majd eltünt hirtelen
Észak árnyain.azután
nem láttam őt tovább.
Az Északi Szél hallhatta ott
Denethor fia kürtszavát.”
„Ó Boromir, magas falról
nézek Nyugat felé,
De nem jössz a kihalt földről,
Hol ember-lelke nem él.”
Dél Szele, a Tenger szája röpít,
Homokdűnék s kövek lehelnek;
Sirályok szárnya hord tova,
Hogy itt kapunkat megnyögelljed.
„Mi hírt hozol,ó sóhajos szél,
nekem ma este dél felől?
Hol jár a Derék Boromir?
Késlekedik –s gyászom megöl.”
„Ne kérdezd tőlem, hol lehet-
oly sok csont hever ott,
Hol fehérlik a part,s fölötte sötét
az ég, s zúgnak a habok:
Sokan keresték Anduinon át
A Tengeráramot.
Kérdezd az Északi Széltől, mi hír,
hol az Északi Szél forog”!
„Ó Boromir! Túl a kapun
tengernek, délnek fut az út,
De te nem jöttél ;sirály rikolt,
Víz szürke torka zúg.”
Királyok Kapujától az Északi Szél
Fut sok dúlt zuhatagon át;
S a torony körül tisztán, hidegen
Megzengeti kürtszavát.
„Északról ma nekem, erős szél,
vajon mi hírt hozol?
Szólhatsz-e a Bátor Boromirról?
Ki oly régen nincs sehol!”
„Amon Hen alatt hallottam szavát
Sok ellene ott veszett.
Repedt pajzsa, törött kardja,
Zúdítottak rá vizet.
Feje büszke, pillantása nemes
De a tagjai már pihenők;
És Rauros, arany Rauros-vízesés
Ringatta tova őt.”
„Ó Boromir! Az Őrtorony
most már Észak felé néz,
Feléd Rauros,míg áll a világ,
feléd, te arany vízesés!”
Jövünk, jövünk, dobszó a jelünk:
ta-runda ,runda ,runda ro!,
Jövünk, jövünk, dob s kürt velünk:
ta-rúna, rúna ,rúna-rom!
Vasudvarra föl! Kell oda pöröly,
Mert vaskapuk, kőkapuk védik.
Vasudvar vár ,csontcsupasz vár,
Mégsem nőhet az égig!
Megyünk, megyünk, hadra kelünk,
nagy várat kell ledöntenünk;
Ajtót törünk, felperzselünk
ott mindent, véges-végig!
A föld remeg, mert végzetet
hoz lábunk,por utánunk:
A dob pereg, a dob pereg
Vasudvar, hozzuk végzeted!
Ó ,jaj ,neked! Ó jaj, neked!
Hol vannak a dúnadánok, Elesszár, Elesszár?
Rokonságod messze, mondd, miért jár?
Az óra közel ,s megjő az s megjő az Elveszett;
A Szürke Társaság már Északról közeleg.
De ahol jársz majd, az ösvény sötét.
A Tenger útját a Halál lesi rég.
Zöldlombfi Legolas, sokáig élhettél
Fa tövén örömben. De a Tengertől félj!
Ha a partról sirályrikoltozást hallasz,
Vadonán nyugvó szív többé nem maradhatsz.
Hol a ló, a lovas? Hol a kürt,
Mely megharsant csatajelre?
Hol a páncéling,a sisak
S a fényes haj mely ölelte?
Hol a kéz a hárfán,
hol a tűz rőt lángja?
Hol a tavasz, a kalász,
a nyár aratása,?
Oda mind, oda mind, mint víz a hegyen,
tűntek ,mint szél a fűben;
Nyugaton az ég alján a napok
árnyba csusszantak rendre, hűsen.
Hajdan-volt tűz füstjét-hamuját ki őrzi meg?
s ki látja a visszaáradó Tenger vizén az éveket?
Dwimordenben, Lórienben
Ritkán jár-kelhet az Ember,
Halandó szem a Fényt se látta
Gyakran mely ráterül a tájra.
Galadriel! Galadriel!
Forrásod vize tiszta jel;
Fehér a csillag hó kezedben,
Folttalan a levél,ha lebben
Ó, Dwimorden, Lórien.
Nincs rá halandó szó milyen!
Fel hát, Théoden Lovasai, fel, fel!
Borzalmak dúlnak, hajnal ege sötét.
Nyerget a lóra, a kürt szava zengjen!
Hajrá, éorlfiak!
Még rönkfa se volt, vas se volt,
S ifjú a hegy és friss a hold;
Gyűrű se, volt se gyötrelem-
S Ő már az erdőt járt rég idelenn.
Szép szál hajók s királyok,
Ó, háromszor három!
Elsüllyedt földről hogy jöttek
Zúgó tengeráron?
Csillag hét és kő is hét,
S egy fehér fa látom.
3. rész
Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Théoden Lovashada, lóra, lóra
Vad vágy gyúl, győzd: tüzelj, gyilkolj!
Rázd a dárdát, rontsd a pajzsot,
kard s vér napja vár mire nap kél!
Vágtass , vágtass! Fel Gondorba!
|