Bevezetés

·         1959 (bár első változata már 1948-ban kész, amelyet Ottlik visszakér a kiadótól)

·         Iskola a határon

o   Ottlik Kőszegen járt katonai alreálba

o   határ: gyermekkor – felnőttkor, kötöttség – szabadság, gyávaság – bátorság, beletörődés – lázadás

A regény időszerkezete

·         1957 júliusa, a Lukácsban egy régi baráttal

o   Szeredy összeköltözzön-e Magdával

o   ez indítja el a regényt (képletesen és fizikailag is)

o   a dolgok megértésében segít az újramesélésük!

§  Szeredy régi módszere ez

§  a regény is ezt csinálja

§  a pontosságra való törekvés – igazsághíven kell ezt csinálni

§  hogy megértsük, túl legyünk rajta és megértsük a jelent

·         1957 július Lukács uszoda Szeredyvel (bevezetés 1. és 3. fejezete)

·         1944 Nagyvárad (bevezetés 2. fejezete, 2. rész 11. fejezete)

·         1958 tavasza Lukács uszoda

·         1923-26 a megérkezéstől a hajókirándulásig

·         a megértésre való törekvés szervezi az idősíkokat

·         idő és emlékezés

o   a beszédhelyzet tehát a visszatekintés, a visszaemlékezés

o   az emlékező támpontokat keres a múltban, előrehaladása nem vonalszerű, hanem tömbszerű – egyes eseményt többször is körüljár, visszautal rá – itt mindezt ketten teszik

§  pl. a kiindulópont eseményei

o   a külső objektív időt a belső, személyesen megélt időnek veti alá

§  néha próbálja az eseményeket a valódi időhöz kapcsolni, de sokszor nem, vagy nem megy à az olvasó is elveszik, hogy éppen milyen év van

·         elszeparálódnak a külvilágtól, az iskola világa a valódi világ fölé helyeződik

§  a belső idő szerepét, az emlékezés képlékenységét az elbeszélő is maga hangsúlyozza

§  két belső idő

→   állóképszerű időszerkezet

A kettős elbeszélői szólam

·         a bevezetést Bébé beszéli el – ő az elsődleges narrátor

·         a bevezetés végén megjelenik Medve kézirata (másodlagos elbeszélő)

o   a regény többi része Medve kéziratának Bébé szerinti olvasata

§  kezdetben a két elbeszélő még jól elkülöníthető, beszédük tagolt, Medve esetében idézőjel jelzi

§  később összefolyik a két szöveg, alig lehet elválasztani őket

§  néha igen: mert Medve tárgyiasabb, egyes szám harmadik személyű; Bébé meg egyes szám első személyű

§  néha egy eseményről mindketten beszámolnak

·         nincs egyetlen hitelesnek tekinthető történet (valóság), a történés mindig egyéni látószögből értelmezett

·         Bébé is erre a felismerésre jut, pedig az elején a „valóság” és az „igazság” nevében egészítgette ki Medve kéziratát

·         a regény önértelmező jellege

o   Medve kézirata művészileg megformált alkotás, jól megszerkeztett, de az eltávolítás, stilizálás következtében pontatlan

§  az alak  önmagát a műalkotás részeként szerepelteti, de az alak megalkotott, teremtett

o   ezzel kerül szembe Bébé, aki pontosító, hitelesítő

o   rájön, hogy az értelmezés változó folyamat

„...minden kis mozzanathoz és minden részlethez előzmények hosszú sora fűződött, sőt folyományok, következmények, később történt dolgok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, visszahatólag egészítették ki a jelentését, tették teljessé az értelmét; s kölcsönös vonatkozások és kapcsolatok indáztak keresztül-kasul mindent.”

o   az emlékezés és a közlés (nyelvi megformálás) egyaránt torzít

§  ezért korrigálja magát folyton

§  önmagát lefokozó elbeszélő

§  hiányzik belőle a magabiztosság

§  ő nem író, hanem festő

Erőszak, lázadás és autonómia motívuma

·         kegyetlen világ – az erőszakkal szemben kell helytállni

o   milyen lehetséges magatartásformák vannak?

o   ki melyiket jelképezi? hogyan alakul a sorsa a továbbiakban?

a)      „alázat”

§  behódolás

§  pl. Bébé és a sárga csomagolópapír (meg a rajzszögek)

b)      „lázadás”

§  szembeszegülés

§  pl. Medve kátrányos kézlenyomata a klozet falán, Medve földhöz vágja a zsíros kenyeret

§  Öttevényi

Øintellektuális lázadás

Ømegsérti az önfegyelmet, nem tűr, elveszik a belátás, megértés értéke

Øa diákok kiközösítik

§  Apagyi

Øegyszerű, buta lázadás

Øa diákok kiközösítik

§  Tóth Tibor

Ønem értékelvű lázadás (hiszen a csalódás miatt csinálja) à nem értékes

Øa lázadása elszigeteli a többiektől

§  a lázadás képtelenség ebben a világban!

Økívülről lehetetlen a megoldás

Ønem ez az ellenállás legértékesebb formája

Ønem a lázadás vezet célra

c)      „önállóság”

§  autonómia

§  pl. a kockás füzet, Medve-sapó, Medve T-alakú sebhelye

§  pl. leszoknak a káromkodásról

§  pl. ha vmi rossz ér elmeséljük

§  pl. sport, irodalom, írás, zene, Zsoldos lerajzolja a Mester utcai lakást

§  pl. Medve belső képe Trieszt (elvehetetlen, mert belső kép)

§  pl. a barna vászonkötésű könyv – az Így írtok ti à felszabadító nevetés

§  ez a helyes magatartás!

§  főhőseink is ehhez jutnak el

ØMedve a szökése után

ØBébé a Merényiékhez való szökése után

Részcímek a regényben

·         Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei.

o   Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

o   Pál a Rómabeliekhez

·         1. rész: Nem azé, aki akarja

o   megpróbálnak beilleszkedni

o   Medve lázad (szökés)

·         2. rész: Sár és hó

sár	hó
rossz	jó
földi	"égi kegyelem"
várakozás	erre várakoztak (?) - de mégsem sejtette
szenvedés
idegen világ jelképe	tisztaság, szépség
reménykedés
	ellepi Schulze lábnyomait

o   „Véget ért a sár korszaka” (II. rész 21. fejezet)

o   „... hanem a könyörülő Istené.”

§  váratlan égi kegyelmek, pl. Schulzét elvezénylik, Merényiéket kirúgják (bár ezek nem ebben a fejezetben vannak)

§  csak az égi kegyelem vethet véget a szenvedésnek à nem a lázadás a legnagyobb érték, mert azzal nem lehet kegyelmet elérni

·         3. rész: Sem azé, aki fut

o   Apagyi? Öttevényi? Tóth Tibor?

A nyelvi kifejezhetőség problémái

a regény fontos kérdésköre, sokan foglalkoznak vele

·&#