A gyermek beszélni tanul

Az anyanyelv elsajátítása (12. b)

I. A NYELVELSAJÁTÍTÁS ELMÉLETEI

1. Utánzás és megerősítés

A kisgyerek a nagyobbak beszédét utánozza, a környezete pedig ismétli, megerősíti, korrigálja.

Ellenérvek: abban, amiket a gyerekek mondanak: tiém, lót, nyereget, szépebb /  goed – wented, mouses – mices

És abban, amit az adott életkorukban sehogyan sem bírnak mondani:

Gyerek: Senki nem bánt.

Anya: Senki sem bánt.

Gyerek: Senki nem bánt.

Anya: Senki sem bánt. […]

Gyerek: Ó, senki sem nem bánt.

2. Veleszületettség (Noam Chomsky, generatív nyelvészet, az 1960-es évektől)

A nyelvelsajátítás velünk született képességével jövünk világra.

Van egy „nyelvi szerv” (LAD = Language Acquisition Device),

a gyermek ezt használva értelmezi a megnyilatkozásokat, hipotéziseket állít fel, próbálgat stb.

Fő érvük az, hogy felnőttbeszéd oly esetleges, töredékes és bonyolult –

a nyelvelsajátítás viszont gyors, rendkívül eredményes és viszonylag független az inputtól.

3. Intellektuális készségek (Jean Piaget, kognitív nyelvészet, az 1970-es évektől)

A nyelvelsajátítás elválaszthatatlan az intellektuális fejlődéstől. Például:

a tárgyállandóság érzete: ami eltűnik a csecsemő látóteréből, az eleinte nincs, aztán egyszerre van, nyúlik érte, szeretné. Ezzel kapcsolatos a szavak jelentéskörének, osztályainak kialakulása: más macit is macinak hív majd.

4. A dajkanyelv (motherese) jelentősége

Gyerek [csuklik]

Anya: Jól van, jól van, na gyere, ugye, milyen mókás, nem kellett volna olyan mohón, de mindjárt jobb lesz, nevess inkább, vagy adjak még egy kicsit, adok, jó?

[Egy kisfiú a rádió gombját csavargatja.]

Anya: Gomb?

Kisfiú: Atty. (?)

Anya: Egy? És hol a kettő?

Gyerek: [kinéz az ablakon] Autó megy.

Anya: Igen, a papa megy az autójában, ugye?

(Ezeken a példákon a kibővítés és jelentéstulajdonítás látható: ahogy az anya becsalogatja a kommunikációba gyermekét. A dajkanyelv jellemzői általánosak a mi kultúránkban, de vannak olyan kultúrák, ahol nincs is ilyen.)

Miért nehéz megítélni, mennyire fejlett egy kisgyermek beszédtudása?

Anya: Mi ez, kicsim?

Gyerek: Sapka a fején!

Anya: Remek! Már ezt is tudod…!

Gyerek: Vedd le sapka a fejént!

Anya: Menj és vedd ki a pizsamádat a fiókból a szobádban!

Gyerek [megy és kiveszi]

Gyerek [egy halacskát tart a kezében]

Anya: Ez a te hajacskád?

Gyerek: Nem, ez az én hajacskám.

Anya: Tehát ez a te hajacskád?

Gyerek: Nem, ez az én hajacskám…

Anya: Értem már, szóval ez a te halacskád?

Gyerek: Igen! Ez az én hajacskám.

(A szókincsből és a mondatok hosszúságából lehet következtetni. Az első két példa szerint lehet, hogy kevesebbet tud, mint gondoljuk. A harmadik szerint viszont többet: jól érti azt, amit megszólaltatni nem tud.)

II. AZ ANYANYELV ELSAJÁTÍTÁSÁNAK FŐ TERÜLETEI

1. Fonológiai fejlődés

a hangadás és beszédértés fejlődése: az anyanyelv hangállományának elsajátítása

2. Grammatikai fejlődés

a nyelvi elemek összekapcsolása

Az egyszavas közlések korszaka (12-18 hónapos kor)

Mama.

Ki.

Vau-vau.

Aggyá!

Nem!

Papa? Papa. Papa!

Egyszavas sorozatok

Jani. Kert. Lát. Jani. Jani. Kert.

Kétszavas mondatok korszaka (18-24 hónapos kor)

Pápá nem.                            Papa elment.

Még csoki.                           Medcsiná szék!

Cica el.                                 Mama ágy.

Csacsi ott.                            Na vau-vau.

Vau-vau hol?

Egy ilyen mondatocska csak egy kapcsolat tud kifejezni:

Néze bácsi. Képe bácsi.

Ádámpapa lö. Vimma lö. [Hintázás közben.]

(Ezekre a mondatokra egyfajta gazdaságosság jellemző: a fogalmi jelentésű szavak között kevés a viszonyjelentésű szó, kapcsolóelem. Ezt a vonásukat „távirati stílusnak” szokták mondani.)

„Okos hibák” a kisgyermek beszédében

● Hogyan állítja elő a kisgyermek az alábbi szóalakokat? (Magyarázzátok meg a logikájukat!)

● Milyen gondolkodási módszerek lehetnek ezek mögött? (analízis & szintézis, analogikus gondolkodás)

● Mit csinálnátok, ha ilyet hallotok egy kisgyermektől? (Kijavítanátok-e?)

(főnevekben) epr, retke, nyerg; nyereget, virágt, szemt, kők, kezeje; kalapval, késvel; lovatat, ruhátot, lókak

(igékben) esz, eszt, ett, eszett, eszikni, eszni; nevetettek, kötte, fek

(melléknevekben) kicsibb, sokabb, szépebb, szebbebb

(névmások) tiem, engembe, engeddel, émmel, tégetek

3. Szemantikai fejlődés

a nyelvi elemek jelentésének kialakulása

Anya: Menj és vedd ki a pizsamádat a fiókból a szobádban!

Gyerek [megy és kiveszi]

(Vajon mi van a mondat elértése mögött: mennyire érti az egyes elemeit, milyen szerepe van a kontextusnak?)

Bögre! – néhány alapelv a szavak tanulásában

● A főnéviség elve (A hallott szót először főnévként próbálja kódolni.)

● A teljes tárgy elve (A hallott szót először a teljes tárgyra érti, nem egy részletére vagy tulajdonságára.)

● A közepes általánosság elve (Nem egyedi névként, de nem is túl általános fogalomként próbálja érteni.)

● Az egyediség elve (Abból indul ki, hogy egy dolognak csak egy neve lehet: az új szó új dolgot jelöl.)

Ezek az elvek teszik hatékonnyá a szavak tanulását. Ezek vannak pl. a feltételezett „nyelvi szervben”.

Mozgások a jelentés rögzülésében

● Túláltalánosítás (kiterjesztés): pl. bácsi, vau-vau, golyó (Minden, ami kerek, az golyó.)

● Beszűkítés: pl. a cipő csak a sajátja cipője

● Hibás párosítás: pl. valamiért traktornak hívja a telefont.

4. Pragmatikai fejlődés

a kommunikációs célok, stratégiák fejlődése: a nyelvi szocializáció

Egy kétéves gyermek és édesanyja

Gyermek: Labda. Rúgja. Rúgja. Rúgja. Papa rúgja.

Anya: Úgy bizony. Rúgni kell, ugye?

Gyermek: Mmm. Hmm. Hmm. Keményen rúg. Csak keményen rúg. Azt játssza mi. Padlón. Azt játssza mi padlón. Most. Azt játssza mi. Azt. Padlón. Azt játssza mi padlón. Nem azt. Most.

Anya: Rendben.

Gyermek: Mami, gyere hozzám padlón.

Anya: Jó.

Gyermek: Te szedd ki őket.

Anya: Mmm. Rendben.

Gyermek: Az törött.

Hároméves a mamájával

Gyermek: Eszter gyorsan elaludt, mami.

Anya: Fáradt volt.

Gyermek: És ő miért kapott két sütit, mami?

Anya: Mert mind a ketten kettőt kaptatok. Ugyanannyit kapott, mint te. Jaj, most meg mi a baj?

Gyermek: Papa nem adott kettőt nekem végül.

Anya: De igen.

Gyermek: De nem.

Anya: De igen.

Gyermek: Figyelj, egyet adott – kettőt Eszternek és kettőt nekünk.

Anya: Igen, így volt.

Gyermek: Miért adta?

Anya: Mert hat süti volt. Így mindenkinek kettő jut.

(Milyen változásokat láttok a fenti két párbeszédben a kisgyermek kommunikációjában?)

Kérések egy kisfiú beszédében (2,5-3 éves korában)

Fejemelni én! [Emelj fel!]

Ezt eltenni, jó?

Egy nagy papíjt, jó?

Segítség, ez a csöngő nem megy főtekejedni! [Tekerd fel a csengő zsinórját!]

Hazamész a nyócadikra? [Menj vissza a lakásunkba!]

Fejkapaszkodok. [Segíts felmászni!]

Így… így dobálhatod azt!

Most ajja kéjlek szépen, hogy odaadod nekem a fénképezőgépet.

Tedd meg, hogy megmosnéd!

(Figyeljétek meg, hogy három éves korára hányféleképpen tudja már kifejezni azt, hogy mit szeretne.)

A nyelvi szocializáció azt a folyamatot jelenti, ahogyan a kisgyermek anyanyelvének elsajátítása közben elsajátítja környezetének társas viszonyait, normáit és világképét. A nyelvtanulás során viselkedésmintákat, megismerésmintákat is elsajátít. Ezt az egész folyamatot meghatározza az, hogy egy közösség mit gondol a gyerekről, a nyelv- és világelsajátítás céljáról, férfiak és nők társadalmi szerepéről stb.

Ezt figyelhettük meg egy amerikai kutatásban, amely két szomszédos, angol anyanyelvű és mélyen vallásos közösség szokásait vizsgálta: a tractoni néger munkástelepen és a roadville-i fehér kisvárosban.

Egy kicsit beszéltünk még „az ikrek titkos nyelvéről”,

a kétnyelvűségről (milyen hatással van a kisgyermek értelmi fejlődésére, ha „két anyanyelve van” – ez nyilván százféleképp lehetséges)

és a beszédzavarokról. (Az afázia két fajtája a motoros (Broca-) afázia és a szenzoros (Wernicke-) afázia.)

Források:

David Crystal: A nyelv enciklopédiája. A gyermeki nyelvelsajátítás. Bp.1998. 285-312.

A nyelv és a nyelvek. Szerk. Kenesei István. Az anyanyelv elsajátítása. Bp. 2004. 190-209.

Réger Zita: Utak a nyelvhez. Bp. 1990. (http://mek.oszk.hu/04000/04046/04046.pdf)