Nyelvtan 8. A nyelvújítás kora: a nyelvújítók szóalkotási eljárásai és fontosabb vitáik

Szóalkotási eljárások

• Belső szókölcsönzés: a jelentés sokszor megújul
  • Régi: aggastyán, dísz, ér, hon, tartalom, alak, a vezekel, hős
  • Nyelvjárási: avatkozik, barangol, csapat, doboz, bútor, falánk, hanyag, laza, sajnos, páholy → melorizáció = szépülés (?)
• Idegen szavak magyarítása:
  • Latin Balaena → bálna
  • a minta a szó a lappból jön
  • német eindruck → benyomás
  • latin prejudícium → előítélet
  • latin matéria → anya(g) tövedésen alapul
• szóképzés:
  • dühöng, hiúsít, tanúsít, andalog, hízeleg, forrong, alapít, látvány, füzet, erény, rovat, sorozat, regény, bohóc, élc, járda, cukrászda, érzelem, értelem, dallam, ütem
• elvonás: feltételezett képző leválasztása a feltételezett szótőről
  • ábrázol → ábra
  • árnyék → árny
  •  emlékezik → emlék
  •  imád → ima
  •  mezítelen → mez
  •  vizsgál → vizsga
• szóösszetétel
  • folyóirat, hőmérő, szemüveg, sétabot, hullócsillag, láthatár, menhely, tévhit
• összerántás
  • cső + orr → csőr
  •  könnyű + elméjű → könnyelmű
  • híg + anyag → higany
  • rovátkált + barom → rovar
• elvonás:
  • napkelet → kelet
  • napnyugat → nyugat
  • zenebona → zene
  • mendemonda → monda
  • önmaga → önözés
• nőstényítés: kovácsné

Legfontosabb viták

• neológusok (akik meg akarják újítani a nyelvet) és ortológusok (nyelvet meghagynák ahogy van)
  • Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok (neológus)
  • Mondolat (ortológusok)
  • Kazinczy és Szemere Pál: Felelet a Mondolatra (neológusok)
• Jottista – ipszilonista vita 1806 körül
  • Jottista: Révai Miklós: az etimológiából kiindulva kell ragozni: pl. szánja, tudja, látja
  • Ipszilonista: Versegi Ferenc: beszélt nyelvből kell kiindulni: pl. szánnya, tuggya, láttya
• Íliász-pör: 1820-as évek
  • Kölcsey szöveghűen kezdte el fordítani az Íliászt (romantikára jellemző ?)
  • Kazinczy, Vályi-Nagy Ferenc: lehető legjobb fordítást kell létrehozni, nem feltétlenül a szöveghűségre kell törekedni (kalsszicizmusra jellemző imitáció ?)